Abban higgy amit a szíved diktál....

És semmiképp se annak amit mások diktálnak neked, hisznek és gondolnak rólad....
Ma újra a kislányaim úszása ihlette a bejegyzésemet. A második hét végéhez közeledve már úgy titokban vágyott a szívem arra, hogy lássam őket karúszó nélkül keresztül úszni a medencén. Sárinak szépen megy a békatempó, de kissé bátortalan és győzködnie kell magát, hogy belemenjen-e nehéznek tűnő helyzetekbe, Zsófi viszont inkább kiskutya módjára evickél a vízben de a bátorság nem v
Hagy senmi kivetnivalót maga után. Őszintén szólva ma reggel volt egy olyan megérzésem, hogy Sári legyőzi minden félelmét és átér a túlpartra és megkapja a megérdemelt kis labdáját. És ehhez képest... Zsófi elment a mosdóba, s miután visszajött karúszó nélkül szállt be a medencébe. Merci néni erre gyorsan le is csapott és invitálta úszni. A kis csibe nagy levegőt és lendületet vett és hihetetlen teljesítménnyel leúszott egy hosszt teljesen önállóan. Mindannyian döbbenten álltunk, hisz pár kis karcsapásra számítottunk csupán. Merci néni is mikor meglátta milyen lendületes csak hátrált és hátrált és hamar ott volt a háta mögött a fal. Én meg könnyes szemmel álltam az üvegfal mögött és olyan de olyan büszkeség töltött el. Nem gondoltam róla ezt, de épp elég volt, hogy ő viszont nagyon is bízott magában és a csapat legkisebb tagjaként 3.ként megkapta a megérdemelt gumilabdáját a "megtanultam úszni 2017" felirattal.
Sári mindeközben szintén a könnyeit nyelte, de ezek nem az örömkönnyek voltak. Mikor bementem hozzájuk az öltözőbe azonnal magamhoz szorítottam Zsófit és elmondtam neki, hogy a nagyszerű teljesítményével könnyeket csalt a szemembe és mennyire büszke vagyok rá. A következő pillanatban léptem volna Sárihoz, hisz éreztem, hogy neki is szüksége van most rám, de ő fogta magát és bezárkózott az öltözőbe. Beengedett maga mellé és láttam, hogy az ő kis lelke most nagyon nincs rendben és bizony el is tört az a bizonyos mécses. Elmondta, hogy ő milyen csalódott mert nem kapott labdát, hogy ő nem olyan ügyes, mint a Zsófi és ő ezt nem tudja megcsinálni, mert folyton elsüllyed. Vigasztalásképp elmondtam neki,hogy a tudása neki is megvan de az önmagába vetett hite hiányzik. És addig míg nem hiszi el magáról, hogy ez neki is menni fog és azt sulykolja magába, hogy ő nem ügyes és nem tudja megcsinálni addig valóban nem is fog sikerrel járni. De amint átlépi ezeket az önmaga számára felállított korlátokat és a negatív mondatokat pozitívvá alakítja semmi akadálya nem lesz a várva várt sikernek. De ezt neki kell akarnia. Ugyanakkor azt is elmondtam neki, hogy semmi baj azzal, hogy ő most csalódott, igenis kellenek a fejlődésünkhöz ezek, mert miután meggyászoljuk ezeket a dolgokat, a dühünket, a csalódottságunkat felhasználhatjuk arra,hogy elérjük a célunkat. Holnap erre az érzésre már teljesen másként fog tekinteni és biztos vagyok benne, ha bízik a képességeiben akkor ebben a 2 napban még neki is meglesz a labdája.
Az életben sem mindig történnek úgy a dolgok ahogy mi szeretnénk. Csak azért nem leszünk a legjobbak, mert pl idősebbek vagyunk a "versenytársainknál" ez még nem garancia semmire. Tenni kell a sikeréért és nem bennragadni az önsajnálatba, hanem menni előre a céljaink felé. Még egy dolgot elmondtam ma az én kis drágámnak. Hogy ne mérje magát másokhoz, még akkor se ha az a másik a testvére. Csakis önmagához, hogy mennyit fejlődött 2 évvel ezelőtthöz képest mikoris az első alkalommal sírva kijött az öltözőből és be sem ment a medencébe vagy a tavalyi évhez képest mikor a 2 hét alatt le sem került a karúszó és folyton egy bátortalan kislány nézett rám a medencéből.... Én rá is nagyon büszke vagyok❤ neki kell ezt a csatát megvívnia, elengednie a csalódottságát és elérnie a célt amit kitűzött maga elé.

A mai ebéd cukkinikrémleves és kurkumás rizzsel és sárga laskagombával töltött cukkini volt nálunk tejföllel meglocsolva és reszelt sajttal a tetején. Fogy, fogy a cukkini😉

Szívem minden szeretetével nektek❤