A gyermeki én....

Amikor a vágyak és az emlékek megvalósulnak és újra átélhetővé válnak.....hát ez volt ez a hétvége nekem❤ csordultig tele szeretettel, hálával, olykor könnycseppekkel, köszönöm, hogy ezt meg-és átélhettem!
Én hétvégén is szeretek korán kelni, hogy úgy legyen igazi "énidőm" amikoris a saját gondolataimmal vagyok, tornázok kicsit, helyrerakom fejben a napomat és leírom a céljaimat. Szombaton is 7 után keltem, lévén a mi családunkban mindenki szeret sokáig lustálkodni. Gondoltam egy órám biztosan lesz magamra, de kb negyed óra után hangokat hallottam a gyerekszoba felől. "Sári, Sári ébren vagy?" "Igen" "felkelünk? Kimegyünk" " nem,mert még sötét van, biztos éjszaka van még".... Én közben az ajtó mellett álltam és hihetetlen késztetést éreztem, hogy befeküdjek közéjük. És ezt is tettem. A sötétben belopakodtam és odabújtam közéjük.... Meglepődtek, nem igazán tudták mi történik, nem szóltak semmit. Zsófi a sötétben elkezdte simogatni, tapogatni az arcomat és megkérdezte,"anya,te vagy az? Miért jöttél?" erre én " ha ti keltek előbb gyakran bebújtok közénk és most én is szerettem volna bebújni hozzátok! Gyerekkoromban nekem ez nem nagyon adatott meg,hogy a szüleim között lustálkodjak reggelente, így most megvalósítóm ezt az álmomat!" Mert bizony az álmokat megvalósítani sosem késő, legyünk bármilyen idősek is! Az álmok arra várnak, hogy mi valóra váltsuk őket!
Kb negyed órát így beszélgettünk, öleltük egymást, annyira jó volt! Megalapozta az egész nap hangulatát! És vasárnap továbbfejlesztettük a családi reggelt, mert apa is bekuporodott közénk😄 4en feküdtünk két 70x140es ágyban, muris volt!
Vasárnap délelőtt a dédit látogattuk meg Zalaegerszegen majd onnan Hahótra mentünk. Búcsú volt anya szülőfalujában. Nagyon szerettem ezt gyermekként, ringlis, búcsús sátor tele játékokkal, vattacukor, kakasos nyalóka és írtó meleg. Sokszor olvadó aszfalt😊 ezekből mára már csak a búcsús sátrak maradtak meg, nem túl jó minőségű játékokkal viszont annál drágábban😄 és a kakasos nyalóka amit mama vett a lányoknak. de a búcsú akkor is búcsú....
Ebédre értünk mamáékhoz. Már útközben kiderült, hogy papa dolgozik ma is, hisz a mezőgazdaság nem ismeri a hétvégét és a búcsút, ott akkor kell dolgozni mikor az idő engedi. Már korábban megbeszéltük a papával, hogy a csajokat elviszi kombájnozni hát itt volt a nagyszerű alkalom. Megebédeltünk, bepattantunk Zsizsi terepjárójába és irány a búzamező. A csajok izgatottak, de anya talán még náluk is jobban! Hányszor átéltem ezt én gyerekként! Apukámnak akkor még kombájnja nem volt de ifája igen. És mi a bátyámmal annyira szerettük vele tölteni a napokat a gabonamezőn vagy bárhol ahol neki dolga volt. Finom friss zsemléket vettünk reggel a boltba, málnát (ami nem más, mint a szörp) készítettünk otthon egy egy sport szelet és kalandra fel. Nem számított a meleg, a rázós szántóföld, együtt voltunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk és annyira élveztük. Sokszor csak annyi jutott, hogy míg apu hazajött ebédelni beültünk az ifába, de ez akkora élmény volt nekünk❤
Hamar kiértünk a földre és a kombájn előállt. Papa arra fordult ahol kiszálltunk a kocsiból és a csajok már másztak is fel a papa mellé. Csillogó szemek, őszinte mosoly az arcukon (apukámén is) nekem pedig valami megfoghatatlan érzés a szívemben és csillogó könnycseppek a szememben! Az ami nekem felejthetetlen élményeket adott gyermekként azt most a kislányaim is átélhetik, megajándékozva a szeretett apukámat is egy élménnyel. Biztos vagyok benne, hogy az ő szívét is hihetetlen mód megérintette ez a 2 óra az unokáival. Nem tudom, hogy van-e ennél nagyobb ajándék egy nagyszülő unoka kapcsolatban, mint a mindenkit boldoggátevő együtt töltött idő! Azért a sportszelet most is előkerült, ki ki megosztotta a saját tudását a másikkal (pl lányok elmesélték, hogy lesz a learatott búzából a kenyér, papa megmutatta, hogy lesz a búzakalászból búzaszem a kombájn segítségével). Én meg álltam a szántóföld szélén, kitártam a karjaimat és belekiabáltam a nyári levegőbe, hogy mennyire hálás vagyok ezért a pillanatért és az életéért amit élhetek!
Sári Zizsivel még a traktort is vezette, tettek pár kört a learatott búzatáblán. Annyira sokat adott mindannyiunknak ez a nap. Este, mikor köszöntünk el a szüleimtől adtam két puszit az apukámnak majd átöleltem és megköszöntem neki, hogy ezt a napot. Amit a lányaimnak adott és általuk nekem újra megteremtette a gyermekkorom szép pillanatait. Egyúttal azt is megbeszélték, hogy ősszel kukoricaaratásnál már úgy indulnak neki a napnak ahogy anno mi is.... Zsemle, sportszelet és málna😃 köszönöm, köszönöm, köszönöm
Pár évvel ezelőtt mikor hosszú időn keresztül nem beszéltünk egymással a szüleimmel nem is sejtettem, hogy a gyermekeimnek ilyen nagyszerű élményei lesznek még velük! Hogy min múlik egy "jó" szülő gyermek kapcsolat? Szerintem azon ha elengedjük a haragunkat, a sérelmeinket egymással szemben és megértjük azt, hogy mindenki annyit ad amennyire ő képes! Sosem késő szép gyermekkort teremteni magunknak!

Szívem minden szeretetével nektek❤