Büszkeségeink

Pünkösdi hétvége, akkor KKM futás Keszthelyen. Szombaton a gyerek futóversenyek és a sprintfutamok, vasárnap pedig a 42km-és maratoni táv,illetve a rövidebb szakaszok (10,5km illetve 21km). Egy családban ahol anyuka és apuka is fut azt gondolom szinte magától értetődik, hogy a gyerekek is ki szeretnék magukat próbálni egy ilyen versenyen. Úgyhogy ma reggel bringára pattant a család és beneveztük a csajokat a maguk kis 250m-és távjukra. Hihetetlen izgalom volt bennük, természetesen ők is mint mindenki nyerni szerettek volna. Ez ugyan nem sikerült, de nagyon ügyesek, lelkesek és kitartóak voltak! Mi pedig annyira de annyira büszkék rá! Sári elmondta, hogy ő azért nagyon szeretett volna nyerni és egy kupát kapni, hisz már nekem is van. Elmondtam kell, hogy kitartó munkával és sok sok gyakorlással biztos vagyok benne, hogy egyszer meglesz ez neki! És nagyon fontos, hogy mindig higgyen magában!
Nagyon nagy kincs nekünk, hogy egy ilyen csodás helyen élhetünk, hisz télen, nyáron rengeteg program van és a csodás magyar tenger mindössze 5 percre van tőlünk. Így ebéd után a csajokkal mi ezt a csodát választottuk. A nap melegen tűzött, a víz hőmérséklete már nagyon kellemes (24 fokos). A strandon barátokkal találkoztunk, úgyhogy kezdetét vette egy jó kis dagonyázás, ahol nem számít semmi csak, hogy mindenki felhőtlenül jól érezze magát és boldog legyen! A nap lezárásaként egy fincsi sajtos tejfölös lángos és irány a nagymama. Vagyis csak Sári szeretett volna menni, Zsófi azt mondta ő inkább itthon alszik Sári ágyában az ő kedvenc micimackójával. Aztán mikor Sári kiszállt a kocsiból és elindult a mamáék lépcsőháza felé Zsófi szaladt utána, hogy csak még egy puszi.... Aztán legörbülő szájjal fordult felém én pedig mondtam neki, hogy menjen nyugodtan ő is,aludjon ott. Rámnézett és mondta, hogy akkor inkább ő is ott alszik, hozzak neki is ruhát. Annyira jó volt azt látni, hogy a sok sok vita, kiabálás, időnként fizikai bántalmazás ellenére ilyen hatalmas szeretet van ebben a kis prücsökben és ennyire tavaszodik az ő nővéréhez! Tényleg hatalmas büszkeség tölt el ha rájuk nézek vagy csak gondolok. Nem mindig értek egyet egy egy döntésükkel, tettükkel, van köztünk bizony bőven nézeteltérés, olyan is amikor arra vágyom, hogy hadd legyek egy kicsit egyedül és valaki egy kis időre szabadítson meg tőlük, de bármikor amikor a szemükbe nézek, megsimogatom őket akkor azt érzem, hogy bizony semmire nem cserélném el az anyaságot és azt, hogy ennek a 2 kislánynak az édesanyja lehetek! Köszönöm nekik azt a sok sok mosolyt, simogatást és azokat a fantasztikus dolgokat amire ők tanítanak meg engem! ❤❤

Holnap délelőtt én következek a futással... Jövök majd a beszámolóval....

Szívem minden szeretetével Nektek❤