Nagy ajándék számomra az a család amiben én élhetek, mi így 4en alkotunk egy egészet❤ sok sok energia és munka eredménye az, hogy mi ilyen "csodálatraméltó" kis családdá alakultunk. És ezt nem csak én mondom és érzem így, hanem folyamatosan jön a visszajelzés a környezetükből is. Bizony sokszor egyszerűbb és kényelmesebb lenne leültetni a gyerekeket a tv elé mint leülni melléjük és mesét olvasni nekik, ebédet rendelni, mint közösen a lányokkal (vagy akár egyedül is természetesen) készíteni valami finom és egészséges étket, a problémákat elodázni és megoldatlanul hagyni mint inkább türelmesen végiggondolva megbeszélni.... Persze ez korántsem jelenti, hogy nálunk mindig minden tökéletesen alakul, de mivel én igazán hiszek abban, hogy mindig minden úgy van jól ahogy így ázok a dolgok, esetek is okkal érkeznek hozzánk, nekünk azzal még dolgunk, feladatunk van.
Tudom, hogy a gyermeki tisztaság micsoda értékes dolog, ezért a tőlük jövő visszajelzés szerintem még értékesebb. Az utóbbi időben 2 kis ovis csoporttársunk is azt mondta a lányoknak vagy épp az édesanyjuknak, hogy ők nagyon szeretnének a mi családunkban élni.❤ sokszor beszélgetünk erről a férjemmel, hogy ha újra gyermekek lennénk,akkor szívesen választanánk önmagunkat a szüleinknek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy bármelyikünk is hálátlan lenne a szülei felé, épp ellenkezőleg. Mindketten rettenetesen értékeljük azt a sok útravalót amit kaptunk tőlük és tudatosan felismerve és kezelve azokat felhasználtuk azt önmagunk fejlődésére és ezáltal válhattunk azzá az emberré aki ilyen jó szülőkké válhatott.
Zsófi pár nappal ezelőtt odabújt hozzám és megkérdezte tőlem, hogy anya ti mikor döntöttetek úgy, hogy én legyek a második kislányotok? Elmondtam neki, hogy ezt nem mi döntöttük el, sokkal inkább ő választott minket a szüleinek. Eljött tanítani bennünket, bearanyozni a mi életünket. Megölelt és azt mondta nekem, hogy örülök, hogy titeket választottalak és szeretem, hogy te vagy az anyukám❤
Az oviban ezen a héten már összevont csoport volt, lévén végetért a tanév és az óvónők elkezdik kivenni a nyári szabadságukat. Nálunk eddig úgy alakult, hogy ebben az időszakban Sári már nem járt az oviba, idén viszont ezen a héten délelőtt még mentek játszani a társaikkal. Egyik délután mikor ebéd után sétáltunk hazafelé és feltettem a szokásos kérdést, hogy mi volt a legrosszabb illetve a legjobb dolog a mai napjukban akkor Sári elmondta, hogy ő bizony most annyira nem érzi jól magát az oviban, mert a másik csoportban sok az olyan gyerek aki durván játszik, csúnyán beszél.... Elmondtam neki, hogy jövő szeptemberben iskolába megy ahol bizony nagyon különböző korú és viselkedésű gyerekek lesznek, neki ezt meg kell tanulni elfogadni és helyén kezelni. Amennyiben őt nem éri fizikai vagy érzelmi atrocitás úgy ne vegyen róluk tudomást, hagyja, hogy élje mindenki a saját életét. Erre odafordult hozzám és megkérdezte, hogy anya, azért vannak ilyen "durva" gyerekek, mert velük nem foglalkozik annyit az anyukájuk és az apukájuk, mint ti velünk és nekik nem magyarázza el senki, hogy mi lenne a helyes bizonyos esetekben(hozzáteszem sokszor a mi szempontunkból tűnik csak helyesnek az a dolog). És bizony igen. Sok ember nem szeret energiát, időt vagy pénzt fektetni olyan dolgokba aminek bizonytalan a kimenetele, amiről látszik, hogy a gyümölcsét csak jóval később lehet learatni, ha terem egyáltalán... 0edig higgyétek el megéri!
Büszke vagyok nagyon a családomra,a gyermekeimre és arra amit elértünk együtt az évek során!
Szívem minden szeretetével nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése