Most már vitathatatlanul itt a tél. Azt gondolom ennek is van itt az ideje,hogy hideg legyen. Pusztuljanak el a bacik, lehessen korcsolyázni, jó lenne szánkózni és hóembert építeni és jó csak úgy otthon maradni egész nap a meleg lakásban, nem csinálni igazán semmit, csak annyit amihez kedvünk van. Gyönyörködni a gyermekeinkben,meginni egy bögre forró teát, nosztalgiázva régi fényképeket nézegetni, együtt főzni a gyerekekkel.... Nagyon kellenek a léleknek az ilyen napok. Amikor nem kell ébresztőórára kelni, amikor 10ig pizsiben, a teáddal és egy könyvvel a kezedben ülhetsz a kanapén és közben csodálattal nézed a gyermekeket, akik téged választottak az édesanyjuknak. Nézed őket és elgondolkodsz rajta.... vajon mikor nőttek meg ennyire? vajon honnan jön ez a sok okos gondolat és kérdés nekik? Vajon milyen lesz ha majd megnőnek és ők is édesanyává válnak? Vajon tudják-e ők milyen nagyon szereted őket? Hát ezek a gondolatok cikáztak ma reggel a fejemben míg ők nézték a reggeli meséjüket (nálunk a "szigorú" szabályok kizárólag ennyit engedélyeznék, bár kivételek nyilván itt is vannak),apa aludt én meg ültem a kanapén a teámmal.... Délután leültünk közösen fényképeket nézegetni, amikor ők még pocaklakók vagy kisbabák voltak sokszor lett gombóc a torkomban... Mintha tegnap lett volna az egész és mégis oly távolinak tűnik... Annyi minden történt ezidő alatt velünk, olyan sok gyönyörű dolgot megéltünk együtt, annyi mindenre megtanítottuk egymást.... Bár néha iszonyúan nehéz szülőnek lenni, jó példát mutatni (hisz akkor tudsz hiteles maradni a gyermekes előtt ha te is úgy élsz ahogy azt tőle "elvárod") jó döntéseket hozni, lemondani a pihenésről, ennél ellenére azt gondolom nincs annál csodálatosabb dolog mint amikor két kis karocska átfonja a nyakad és azt mondja neked SZERETLEK!
Mi mikor az első babánkat vártuk megbeszéltük a férjemmel, hogy bármennyi gyermeket is kapunk a Jóistentől (3évet vártunk a Sárira) egyiküknek sem szeretnénk tudni a nemét, hisz ők igazi ajándékok nekünk. Úgyhogy mindkét kislányunk nagy "meglepetés" és öröm volt mikor világra jött. De ma már azt mondom nagyon örülök, hogy kislányaim vannak. Amikor felöltöztetem vagy már sokszor ők maguk felöltöznek csinos kis ruhákba (ez nekem kislányként egy szerényebb családban nem adatott meg, hisz a bátyám levetett ruháit voltam kénytelen hordani, amiért egyáltalán nem neheztelek a szüleimre, hisz ők akkor ennyit tudtak adni nekem), amikor kérik, hogy készítsek nekik csajos frizurát, amikor felveszik a kopogós cipőimet és az ékszereimet vagy amikor bekéretkeznek a konyhába, hogy hadd segítsenek nekem főzni... A mai vacsorát is közösen készítettük el, mini pizzák sültek. Ki ki a maga ízvilága szerint rakta a feltétet, gyúrták a tésztát, vágták a sajtot, zöldségeket. Közben csudijót beszélgettünk és nagyokat nevettünk. Nagyon fontosnak tartom a közös étkezéseket, úgy össze tudják hozni a családot. Mi ha tehetjük ezt nem hagyjuk ki. Ott jönnek elő az ovis sztorik, apa elmeséli a napját.. Szánjatok időt a családi pillanatokra, mert ezeket visszahozni már nem lehet. A telefonod, a kedvenc filmed megvár...
Ma 2x is tevékenykedtem a konyhában, bepótoltam ami tegnap elmaradt. Délben zöldségleves volt (karalábé, szárzeller, fehér és sárgarépa) a többiéknek májgaluska betéttel, a második fogás pedig teljes kiőrlésű búza és tönkölyliszt valamint őrölt zabpehelytől készült tojásos nokedli csalamádéval. A vacsi pedig a már fent említett teljes kiőrlésű lisztből készült pizza volt, tonhallal, szalámival, házi ketchuppal, mozzarella és trappista sajttal, paradicsom, kukorica, olívabogyó és tojás. Finom ételek kerültek ma is az asztalunkra, hála érte!
Szívem minden szeretetével kívánok szép vasárnapot nektek
Like :-)
VálaszTörlés