Anyák napja=kettős érzés

Tudom kissé már rég volt (pontosan egy hete) a legutóbbi bejegyzésem és akkor arról írtam, hogy köszöntsük szeretettel az édesanyákat, őket akik oly sokszor térnek este nyugovóra úgy hogy felteszik maguknak a kérdést, hogy vajon jól csinálták-e ezt vagy azt, akik elbizonytalanodnak abban, hogy a legjobbat adták-e aznap a gyermeküknek, akiknek lelkiismeretfurdalásuk van amiatt, hogy ma sem volt elég idejük a gyermekükre.... Erre mondom én, hogy igen, hozunk néha helytelen döntéseket, elhamarkodottan vagy a dühtől vezérelve kimondunk mondatokat és a fáradtság, az időhiány és minden egyéb okból kifolyólag nem érünk rá játszani, esetleg mesét olvasni a gyermekünknek, DE nincs az a hiba amit ne lehetne kijavítani! Erre néha elég egy bocsánatkérés vagy egy ölelés, egy ígéret magunknak vagy a gyermekünknek, hogy holnap vagy legközelebb ezt másképp fogjuk csinálni(de csak akkor leszünk önmagunk és a gyermekünk előtt is hitelesek ha ezt bizony be is tartjuk).
Ez az idei anyák napja abszolút kettős érzést váltott ki belőlem. Nem tudom megmondani volt-e valaha ilyen szép május első vasárnapja számomra amit ilyen izgalommal vártam, hogy felköszönthetem édesanyámat... Abban biztos vagyok, hogy ekkora és ilyen őszinte szeretet még biztosan nem volt! És most eljött, amiért végtelenül hálás vagyok! Végre egymásra tálaltunk és remélem még nagyon nagyon sokáig szerethetjük így egymást. A kislányaimmal nagy nagy szeretettel készültünk a nagymamáknak, természetesen egyedi ajándékkal leptük meg őket. Körberajzoltuk a kis kezüket majd azt kivágva egy kartonlapra ragasztottuk azt és ebbe ragasztottunk virágokat. A papír belsejébe pedig egy versike és őszinte gondolatok, érzések kerültek melyeket az anyukám vált ki belőlem és a kislányaimból! És emellé még egy kedves ének is, mondanom sem kell, hogy a szemünk nem maradt szárazon. Annyira jó volt őt ölelni és immáron édesanyaként megélni azt hogy a gyermekeim őt is köszöntik és hálásak neki amiért életet adott nekem és most az ő imádott anyukájuk lehetek.
A másik oldal viszont nagy csalódás volt számomra. Engem elfelejtettek köszönteni a lányok. Gondoltam mivel apa itthon maradt a hétvégére (hisz még javában tart a lakásfelújítás) bizonyára este kerül sor erre. 6 óra körül értünk haza és bizony szomorúan konstatáltam, hogy az én kis családom mindhárom tagja elfelejtette, hogy én is életet adtam 2 gyönyörű tündérkének. Hazafelé a nagyobbik lányunk mondta, hogy álljunk meg egy boltnál és vegyünk apának valamit, lepjük meg őt hisz megérdemli. Olyan sokat tesz értünk. Akkor ez még úgy büszkeséggel is töltött el, hogy micsoda érzelmes kislányunk van aki így próbálja kifejezni a háláját. Aztán mikor itthon tudatosult bennem, hogy az "az én munkám semmilyen elismerést nem érdemel" bizony nagyon elszomorodtam és zokogva elvonultam a szobába. Erre persze azonnal felkapták a lányok a fejüket és jöttek ölelgetni,puszilgatni és kíváncsian faggattak miért is sírok. És akkor apa megkérdezte tőlük tudják-e milyen nap van ma (nyilván tudták, hisz az oviban akkor már javában készültek az anyák napi műsorra és aznap reggel anyukámat is szeretettel felköszöntötték. Bejöttek utánam és boldog anyák napját kívántak. Én azt vallom, hogy mind önmagunkkal mind a gyermekeinkkel, családtagjainkkal de bárkivel szemben legyünk őszinték ezért elomondtam nekik,hogy engem mi is is bánt oly nagyon. Azt is elmondtam, hogy nem haragszom rájuk de bizony csalódott vagyok amiatt amit kaptam vagyis inkább nem kaptam. Úgy éreztem az nem csak az ő felelősségük hanem az apukájuké is aki nem igazán tudott erre a dologra reagálni. Talán elszégyellte magát, talán érezte, hogy itt már kár bármit is mondani vagy tenni. Aztán másnap jött egy üzenet, hogy mennyire sajnálja az egészet és szeretné olyan széppé tenni az anyák napját amit én megérdemlek. Erre én annyit valaszoltam neki, hogy az már elmúlt szebbé nem tudjuk tenni de remélem tanult belőle.... Sosem késő boldogabbá és szebbé tenni a mai napot hogy a holnap is ragyogással kezdődhessen!
A kérdések természetesen megszülettek a fejemben ezzel az egész szituációval kapcsolatban... Ez vajon csak az én "elvárásom" volt? Van-e jogom bármit is "követelni" egy napon mikor az év összes napján szeretet és kedvesség árad feléjük hozzám? Azért mert én egy emocionálisabb ember vagyok van-e jogom a saját képmásomra formálni bárkit is, ezzel akár megerőszakoltatva önmagát?... Sok sok kérdés, válasz pedig......
De a következő nap sokmindenért kárpótolt és tudom hogy az egy igazán szívből jövő dolog volt a lányoktól. Szem-és fültanúi voltunk egy nem túl szeretetteljes anya fia incidensnek aminek mondhatom, hogy szavakkal és testileg is komoly bántalmazás lett a vége. Ekkor a lányok odafordultak hozzám és azt mondták nekem, hogy egy igazán jó anyuka nem tesz ilyet a gyermekével. Megkérdeztem, hogy szerintük milyen egy igazán jó anya és mindketten azt mondták:anya,olyan mint te❤❤❤ én tényleg csak erre vágytam! Egy egyedi dologra, ami csak nekem szól és nem egy szál tucatvirágra vagy bonbonra!
A hab a tortán pedig hogy idén az én anyukám is ott volt az ovis anyák napi műsoron nem csak a másik nagymama( aki hozzáteszem szintén nagyon fontos helyet foglal el a mi szívünkben, hálával és hatalmas szeretettel tudok csak gondolni rá és a gyermekeink is imádják). Büszkén húztam ki magam mellette és együtt törölgettük a könnycseppeket az arcunkról💐