Tízmilliószoros nap

Az idei év első tízmilliószoros napja ma van, csodás teliholddal párosulva. A tibeti szerzetesek évente 4 tízmilliószoros napot határoznak meg (idén még június 9én, július 27én és november 10én lesz ilyen nap). Ezeken a napokon a gondolatoknak az ereje megsokszorozódik, ezért fordítsuk figyelmünket még inkább magunkra, engedjük el a negatív érzéseket és gondolatokat, összpontosítsunk azokra a dolgokra amiért hálásak lehetünk, gondoljunk szeretettel az emberekre, töltsük a napot azok társaságában akik ugya olyan szeretettel tudnak felénk fordulni, teremtsük meg képzeletben magunknak a jólétet és az el is fog jönni.
Nekem ez ma egyáltalán nem esett nehezemre, hisz egy fantasztikus hétvégét tudhatunk magunk mögött.
Tegnap délelőtt megérkeztek a szüleim és velünk töltötték az egész napot, sőt itt is aludtak. A lányok hihetetlen izgalommal várták őket, szaladtak hozzájuk és mesélték vég nélkül, hívták őket játszani, mellettük szerették volna elkölteni az ebédjüket.... Én pedig csak büszkén néztem őket, hogy végre igazán azt érezhetem, hogy büszkék rám a szüleim, elismerik amit létrehoztunk közösen a férjemmel, hogy határtalan szeretettel fordulnak az mi imádott kislányaink felé akik ezt ugyanolyan őszinte szeretettel hálálják meg. Erre vágytam hosszú évek óta és lám lám a várakozás meghozta gyümölcsét. Ha emlékeim nem csalnak akkor talán ez volt a közel 8 év alatt mióta itt lakunk a 2. Ilyen alkalom, hogy itt is aludtak nálunk. Hát igen, ennyit változott a köztünk lévő kapcsolat. Egy évvel ezelőtt ezt még álmaimban sem gondoltam volna, most meg egy jó hangulatú ebéd után egy közös séta a Balaton parton, majd egy finom süti, kv a város legszebb kvzójában. Este a másik nagyiék is csatlakoztak hozzánk, vacsora, borozgatás, beszélgetés, nagy nevetések! El sem tudom mondani milyen sokat jelentett nekem ez az este. Együtt volt az a 8 ember akik hozzám a legközelebb állnak (bár a 2 testvérem még hiányzott közülünk😞) és büszke vagyok magamra, hogy ez az én sikerem. Győzelem önmagam, az egom felett, egy fontos emberi erény elsajátítása amit úgy hívnak elfogadás, túllépés a sérelmeken, csupán ennyi kellett hozzá, hogy egy ilyen este létrejöhessen.
És hogy a szeretettel való közeledés a másik felé milyen fontos mi sem mutatja jobban, mint mikor hazaértünk a sétából és láttam anyukámon, hogy valami bántja, kérdeztem mi a baj? Erre az ő (szokásos, berögzült, évtizedek óta használt válasza) miért, minek örüljek? Mondom, hát annak, hogy itt lehetsz velünk, hogy itt vannak a csodás unokáid. Hát bizony láttam az "aha" érzést a szemében és mintha egy csapásra kicserélték volna❤ meseolvasás közben odaült mellém, odabújt hozzám, megfogta a kezem és úgy ült ott mellettünk, mint egy szeretetre éhes kisgyermek. Ma már tudom, hogy ő valójában tényleg egy szeretetre éhes kis(nagy)gyermek. És ha csak erre van szüksége tőlem megkaphatja. Az én szívem csordultig van szeretettel, bárkinek jut belőle aki kér.
Ma reggel mikor elköszöntünk egymástól ismét egy ölelés, egy olyan formája a szeretetünk kinyilvánításának ami a mi kapcsolatunkra soha nem volt jellemző. De sosem késő elkezdeni szeretni, tisztelni, elismerni a másikat esetleg megbocsátani neki még akkor is ha ő nem akar vagy esetleg már nem tud bocsánatot kérni. Sokszor egy egy mozdulatból, gesztusból észre lehet venni, hogy a másik mennyire sajnálja a történteket, de kimondani nehezére esik neki. De mivel mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy a döntéseinkét és a tetteinket a haragunk táplálja esélyt sem adunk arra, hogy egy egy félresiklott darabka a helyére kerüljön. Pedig mennyi jó érzéstől és pillanattól fosztjuk meg önmagunkat ezáltal😞
A mai nap csak rólunk szólt, a mi kis szűk családunkról. Ebéd után moziba mentünk Zalaegerszegre, egy kedves animációs filmet néztünk meg, Rock csont volt a címe. Apa mellett ült a Zsófi, majd én és Sári zárta a sort. A film közben sokszor csak egymásra pillantottunk apával és mindketten egyre gondoltunk. Milyen szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk, hogy együtt lehetünk, hogy örömöt okozhatunk a gyermekeinknek és ezáltal önmagunknak is. A mese végén egy kellemes dallamú zene szólt és a címe az volt, hogy Álomszép! Hát ez a szó és ez a dal nagyon megérintett akkor ott engem, mert ez tényleg álomszép! Odabújtam a kislányaimhoz és őszinte hálával a szívemben egy puszival köszöntem meg nekik, hogy vannak nekünk❤
Mozi után meglátogattuk a dédit, újfent nagy örömöt okozva ezzel neki, ezen a héten immár másodszor. És tényleg nem került semmibe. Majd a nap zárásaként még egy Mcdonald's. Na, most biztos sokan gondoljátok, hát ez hogy fér bele? Azt gondolom, attól hogy valami néha néha "becsúszik" ami nem túl egészséges (de finom😉) még nem dől össze a világ. Fontos, hogy tudják a gyerekek, hogy az nem egy egészséges étkezés, de nem célunk, hogy kalitkába zárva neveljük fel őket. Mikor hazaértünk Sári odaállt elém és azt mondta nekem, anya köszönöm ezt a napot! Könny szökött a szemembe és magamhoz húztam. Ő pedig kissé elszégyellte magát, talán azt gondolta valami rosszat mondott. Elmondtam neki, hogy mennyire nagyszerű dolog, hogy ilyen csodaszép gondolatok születnek meg az ő kis fejecskéjében, ezek azok a dolgok amiktől igazán értékes lesz ő és az élete is! Nagyon nagyon büszke vagyok erre a családra aki nap mint nap mellettem van, támogat engem és akiket én is támogathatok, bátoríthatok céljaik és álmaik elérésében.

A hétvégén nálunk húsleves, vöröslencseleves, tojásos nokedli tejfölös uborkasalátával és harcsapaprikás volt!

Szívem minden szeretetével kívánok nektek csodás hetet! Tartson ki az a megsokszorozódott energia amit a hétvége és a mai nap során szereztünk!