Tegnap újra iskolában voltam, a tanfolyam utolsó eladása egészségügyből. Reggel Zsófi nyugtalanságára ébredtem, nem tálalta a helyét az ágyában ugyanis Sári szorosan mellé kuporodott😍 miután mindenkit visszatettem a kis helyére és egy aludj jól kicsim nagyon szeretlek puszit nyomtam a kis buksijukra kijöttem tőlük. Jó érzéssel töltött el, hogy találkozhattam velük mielőtt elindultam. A reggeli készülődés nyugodt volt, elhatároztam, hogy ma is jó napon lesz!
Veszprémbe járok tanfolyamra, ezeket az utakat mindig társaságban teszem meg, hisz a csoporttátsaim velem utaznak. Szeptemberben kezdődött a tanfolyam, tegnap volt a 7. Alkalom. Októberben csatlakozott hozzám egy édesanya aki határozott, kemény, olykor hallgatag és néha elutasító volt velem (vagy önmagával és a lelkét terhelő problémákkal) vagy az általam képviselt hitrendszerekkel. Éreztem, hogy az ő "elutasítása" mögött valami nagyon komoly negatív érzelem, sérelem áll. Bennem mindig nagyon nagy a segíteni akarás, de ma már tudom hogy nem lehet minden áron, erőszakkal segíteni embereken. Erre tényleg nekik kell megérniük és akkor segíteni nekik amikor ők ezt kifejezettem kérik. Hónapról hónapra együtt utaztunk egy hétvégét, sokat beszélgettük, minden beszélgetés egy egy oldás volt az ő lelkében. Egyszercsak azt vettem észre, hogy ez a nő már nem az az anyuka akit én októberben elvittem magammal a tanfolyamra. A múlt hónapban volt a szülinapja,írtam neki egy személyes jókívánságot amit ő egy őszinte köszönettel viszonzott. Itt éreztem igazán, hogy el fogja fogadni az én segítségemet, szembe tud nézni a saját félelmeivel és nem szeretne továbbra is a kemény külső mögé bújni, hanem változtatni szeretne. Jó érzés volt a lelkemnek, hogy ismét elindítottam valakit az útján.
Tegnap 2en utaztunk és nagyon sokat beszélgettünk és ez az erős nő olyan dolgokat mondott el nekem amit én októberben el sem tudtam volna képzelni. Mikor Keszthelyen kiszálltunk a kocsiból én elmondtam neki, hogy ő egy teljesen másik ember most mint mikor megismertem. Ő pedig elmondta nekem, amit én eddig is éreztem, hogy nem mindig ért egyet azzal amit én mondok vagy amit beszélgetünk de miután elválunk egymástól sokat rágódik ezeken a dolgokon és kb 3 nap után rájön, hogy mennyi mindenben igazam van. Átölelt és 2 puszival megköszönte ezt nekem és kérte, hogy segítsek neki, hogy még tudja oldani a problémáját. Hatalmas sikerélmény volt ez nekem és természetesen örömmel segítek neki. Őszinte érzelmeket előhozni egy ilyen "kemény" emberből fantasztikus dolog. Titkon bíztam benne, hogy ő el fog jutni erre a szintre és segíteni akar magán. Kineziológusként nekem ez egy újabb lélekemelő momentum, hogy a kitartásommal, az elfogadásommal, a segíteni akarásommal, a mélyreható beszélgetésékkel és rávilágításaimmal ki tudtam hozni valakiből valamit ami az ő életét jobbá fogja tenni. És ez nekem egy újabb hatalmas töltést adott. Hát ezek azok a pillanatok amikor újra és újra tudatosítom magamban, hogy ez az én utam, ez az én küldetésem ebben az életben.
Keressétek ti is önmagatokat, az utatokat, azt ami nektek is hasonló boldogságot okoz mert semmivel össze nem hasonlítható ez az érzés. De ez egy nehéz út, szembe kell nézni rengeteg nagyon mélyre elraktározott dologgal, fájdalommal,oldani a rajta lévő stresszt, megfogalmazni a jövőképet és arra összpontosítani minden energiát, hogy a vágyott állapotot elérjük nem pedig arra, hogy a múltat "dédelgessük". Tegyétek meg kérlek Önmagatokért! Legyetek ennyire önzőek és helyezzétek végre magatokat első helyre az életetekben!
Szívem minden szeretetével Nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése