Merjük felvállalni

Mai bejegyzésem alapját egy, az oviban megtörtént eset ihlette... Miért van az, hogy ha lehetőségünk van rá, hogy elmondjuk a véleményünket, még akkor is ha ez nem egyezik a többség által elfogadott/megszavazott dologgal nem tesszük meg? Miért lázadunk mindig valami ellen? Aztán amikor meg teljesíteni kell a megszavazott dolgot mégis homlokegyenest másképp cselekszünk? Miért várjuk, hogy jobb legyen ez a világ ha soha nem merjük elmondani a véleményünket dolgokról, felvállalni a döntésünket, észérvekkel alátámasztva a mi álláspontunkat? Ha meg ezt nem tudjuk megtenni miért esik nehezünkre elfogadni a csoport, közösség által "diktált" teendőket? Miért nem tudjuk néha félretenni az egonkat? Milyen példát mutatunk így a gyermekeinknek, mire tanítjuk így őket? Talán a saját önértékelési problémánk áll a háttérben? Elgondolkodtató....
A mai napunk is csodásan telt a nagylányommal... Olyannyira, hogy azt mondta a nap végén, miután az apukája is lebetegedett és holnaptól táppénzen lesz, hogy ő nem szeretne holnap 3ban lenni,mert annyira jó anyával 2ben❤ ennél kedvesebb szavak egy gyermektől az édesanyja felé nem is kellenek....és ázok a csillogó szemel és ölelésre álló karja.... Rég voltam ennyire közel Sári lányomhoz,  pedig Nagyon jó a kapcsolat köztünk. Nagyon szeretem mindkét gyermekeim,de most hogy mindkettővel eltöltöttem pár napot 2ben, rájöttem, hogy nagyon kellenek az ilyen napok vagy akár csak órák is. Örülök, hogy így alakult. Sárinak holnap lesz a névnapja így ma kitalálta, hogy készítsünk valamit közösen erre az alkalomra. Sajtba forgatott pogi (ahogy ő nevezi bajszos pogácsa) készült. A nasi is finom lett de a közös munka vele felbecsülhetetlen élmény. Nekem gyerekként anyukám nem engedte, hogy segítsek neki a konyhába, mondván, hogy akkor ő nem tud haladni. Anyaként ezt nem tudom elfogadni, hisz ez egy óriási élmény, együtt alkotni valami fantasztikusan finom dolgot az imádott gyermekeddel❤ a délutáni közös séták, a kedves szavak a csöpp kis szájából olyan boldogsággal töltöttek el az elmúlt napokban, hogy nem is tudom szavakba önteni. Szánjatok időt és energiát a gyermekeitekre, szeretteitekre és hidjétek el, hogy ők ezt olyan szeretettel hálálják meg amit egyetlen tiszta edény vagy vasalt ruha élménye sem adhat. Ezekért a pillanatokért éri meg reggel felkelni!

A tegnapi gasztro részből kimaradt, hogy a másik gyerekkori kedvencemet is elkészítettem, rakott kekszet. Az ovis éveim jutnak eszembe mindig róla, sokszor kaptunk ott uzsonnára.
Ma frankfurti leves és paradicsomos gombás tészta készült pirított magokkal és házi ketchuppal. Mennyei volt!

Szívem minden szeretetével Nektek❤