Egy kis bevezető....

A tegnap esti bejegyzésem után izgalommal feküdtem le, hogy vajon milyen is lesz a fogadtatás, lesz-e egyáltalán valaki aki érdeklődni fog az írásaim iránt. A múltból hozott sok csalódás, a negatív hitrendszereink (te ehhez úgysem vagy elég ügyes, meg se próbáld mert úgysem fog sikerülni, hisz máskor sem sikerült) bizony sokszor még azelőtt visszarántanak bennünket mielőtt nekiállnánk. Épp ezért van, hogy nem megyünk a céljaink és álmaink felé.. Én is pont ezt tettem az elmúlt 30 évben... Folyton másoknak akartam megfelelni és úgy élni és azt tenni ahogy ők szerették volna, megfosztva ezzel magam attól amivel a teremtő megajándékozott bennünket, amit úgy hívnak szabad akarat. Nem vettem észre azt a sok csodát ami körülvesz, éltem a monoton mindennapokat és nem tudtam kiteljesedni. Kaptam jópár kemény pofont az élettől, de igazán egyikből sem tanultam. Aztán a 2. Kislányom születése után érkezett egy olyan pofon amit már nem tudtam egy legyintéssel elintézni. Iszonyú fájdalom, tehetetlenség, sokszor már már kilátástalan helyzet.. Mint a mai kor emberei közül sokan először természetesen én is bíztam az "orvosi csodában" amit ma már (kitaposva magamnak az ösvényt) tudok, hogy nem igazán létezik. A legjobb orvosok magunk számára mi magunk vagyunk. Gyógyítanunk és ápolnunk kell a lelkünket és ő ezt meghálálja azzal, hogy nem betegíti meg a testünket. Gondoskodjunk a róla szeretettel, akár a gyermekünkről, hisz ahogy a kisgyermek  ránk van szorulva,mert önállóan még nem életképes, úgy a lelkünk épségéért is csakis mi tehetünk. A lélekgondozás mindenkinek mást és mást jelent. Nekem ezt a kineziológia hozta meg. A félelmeinket és a gyengeségeinket magunk mögött hagyni bizony nem könnyű feladat, de itt teszem fel a kérdést hogy egy tehetetlen testben vegetálni egyszerű dolog? Ma már hálával a szívemben ébredtek fel reggelente, hogy meg tudom ölelni a gyermekeimet, hogy tudok kézenfogva sétálni a férjemmel, el tudom készíteni a család kedvenc ételét...

Akik ismernek engem tudják rólam, hogy nagyon szeretek főzni és a visszajelzések alapján jól is csinálom😉 betegségem kapcsán több mai "divatos" vagy kevésbé népszerű diétát kipróbáltam de rá kellett jönnöm, hogy itt is mint az élet oly sok területén az arany középutat kell követni. 

Azoknak akik hozzám hasonlóan szeretnek főzni vagy csak nincs ötletük mit is főzzenek holnap megosztom veletek a napi ebédreceptjeimet... 

Ma sárgaborsó krémleves volt pirított hagymával és napraforgóval valamint túrógombóc teljes kiötlésű tönkölydarával és pirított tönkölydarába forgatva, hozzá pedig minden mentes szilvalekvár vagy tejföllel elkevert vaniliakivonatl és őrölt eritrit. A legfínomabb túrógombóc házi túróból készül, sajnos ilyet csak évente párszor van lehetőségem beszerezni Kecskemétről. Isteni finom volt!

Az én újévi jókívánságom mindenkinek: merjünk nagyokat álmodni, merjük elengedni a félelmeinket hogy utat engedhessünk az álmainknak! 

Szívem minden szeretetével Nektek❤