Családi nap

Miután mindannyian küszködünk ilyen olyan bacival ma mindenki az otthon melegét választotta munka és ovi helyett. Én meg ugyebár amúgy is itthon töltöm az időm nagy részét... Ez utóbbi mostanában többször elkezd zakatolni a fülembe, hogy jó is-e ez nekem? Mindenki csinálja a kis dolgát, felöltözik reggel csinosan, elmegy a munkahelyére, élvezi amit csinál, hozzáadott értéket termel, boldogan tér haza a nap végén. Ezzel szemben én... Minden nap "ugyanabba" a ruhába odaállok a tűzhely mellé, tiszta ruhákat termelek, eltakarítom az előző boldog este maradványait.... Nem tudom, hogy csupán ennyire vágyok-e. Szeretek főzni nagyon, szeretem rendberakni az otthonunkat de gyakran felteszem magamnak a kérdést, hogy valóban csak ennyi vagyok? Miért toporgok egyhelyben? Miért akadtam el az utamon? Hiányérzetem van, de nem igazán tudom merre kellene elindulnom... Azt hiszem kaptam egy újabb nagy feladatot az élettől....Ismerős ez az érzés nektek is?
Mint már írtam a mesék a mi mindennapjainkhoz nagyon is hozzátartoznak, ahogy a közös séták,beszélgetések, étkezések,társasjátékozás is... A délutáni séta után ma nem a mesekönyvet választottuk, hanem egy tál nasit magunkhoz véve befészkeltük magunkat a babzsákfotelekbe és az én egyik kedvenc mesémet, a Szilajt indítottuk el. Szerintem egy nagyon kedves mese, egy csodaszép, életerős paripáról aki tűzön vízen keresztül megy hogy megmentse a szeretteit, hogy valóra váltsa az álmait... Tanulságos kis mesefílm, gyönyörű betétdalokkal, (nagyon szeretem a Szolnoki Peti hangját, annyira illik ehhez a történethez) könnyfakasztó jelenetekkel... Bizony, a film alatt többször kibuggyantak a könnyeim. Elő szokott ez fordulni veletek is? Miért van az, hogy egy mesefilmen is bármikor el tudjuk sírni magunkat? Mert megérint bennünket, mert elgondolkodtat bennünket, mert esetleg tükröt tart nekünk!? Bármennyire is azt gondoljuk, hogy a mesék csak a gyerekeknek szólnak bizony nem így van. Én személy szerint a mai napig nagyon szeretem a meséket, könyvből olvasni, meghallgatni, megnézni.... Gyereklelkű lennék? Lehet! De hogy ezek a mesék tanulságosak azt senki sem vitathatja. Minden mese más és más utat és élethelyzetet mutat be, melyben olykor( vagy akár mindig) magunkra ismerhetünk egy egy szereplő alakjában. Olvassátok, hallgassatok sokat mesét és ha van egy kis időtök csendesedjetek el és gondolkodjatok el rajt...

Ma gyümölcsleves kókuszkrémmel és borsófőzelék tükörtojással került délben az asztalra. A vacsora pedig friss saláta és majonézes kukoricasaláta volt kukoricapelyhes csirkemellel és halacskával.

Szívem minden szeretetével kívánok tartalmas és szép hétvégét Nektek❤