Az év minden napján "kellene", hogy szeretettel és hálával emlékezzünk azokra az emberekre akik bármilyen hatással is voltak ránk életünk során, akár ismertük őket, akár nem. Mindegy mennyi ideig voltak jelen az életünkbe, nyomot mindenképp hagytak benne. Legyenek ők elhunytak vagy akár még élő személyek akik már nem részesei mindennapi életünknek. De "szeretjük" az emlékezést és gyakran az örömöt és boldogságot is "csak" ünnepekhez kötni, a hétköznapokat meg csupán szürkének megélni. Pedig a szívünk minden nap minden percében dobog és megérdemelné, hogy jó érzésekkel, mint a hála, az öröm,a nevetés, tápláljuk őt, ezzel is támogatva, hogy minél tovább éltessen bennünket, hogy a létünkkel, a szeretetünkkel, a gondoskodásunkkal mi is hasonló érzéseket adjunk szeretteinknek, embertársainknak! Hogy mi kellene ehhez? Én azt gondolom elsősorban az, hogy elfogadjuk és szeressük önmagunkat, az életünket (amit mi alakítottunk magunknak ilyenné), hogy ne folyton a múlton rágódjunk, hibáztassunk és bántsunk másokat. A hasonló hasonlót vonz, így a rossz gondolatok és érzések pont ugyanezt fogják bevonzani. De ugyanez igaz az örömre is! És ha már egyszer szabad akaratot kaptunk a Jóistentől, miért ne választanánk inkább ez utóbbit!? Csak mert elhisszük, hogy nekünk ez nem jár? Hogy mi ezt nem érdemeljük meg? Ezek mind mind a mi téves, negatív hitrendszereink, a Jóisten nem ilyen céllal küldött bennünket ide a földi létbe!
Egy ideje érzem, hogy nekem a halál és az elmúlás már nem egy feldolgozhatatlan rossz élmény, hanem sokkal inkább kellemes érzéseket (persze nem azonnal az elmúlás pillanatában, hisz mint mindennek a gyásznak is megvan az ideje) okozó életesemény. Dacolhatunk, küzdhetünk az elmúlással de el is fogadhatjuk, hogy bizony mindannyiunk életében sokszor beköszönt ez a helyzet. Sokmindent elveszíthetünk életünk során, de addig amíg része az életünknek addig viszont hihetetlen csodákat varázsolhatunk vele és általa. És ha tényleg megérkezik az idő mikor el kell válni akkor jó érzések kerítenek hatalmába bennünket! De jó, hogy ez is megtörtént velem, hálás vagyok, hogy ilyen csodás élményékkel gazdagodtam, hogy részese voltál az életemnek! Szerintem ezekre az érzésekre kellene napi szinten fókuszálnunk és nem a temetőben "sírdogálni" egy földhalom felett, tiszteletből vagy kötelességből végigrohanni a sírok között, közben pedig egy egy percet sem feláldozni azért, hogy hálával gondoljunk arra akiért annak a gyertyának a lángja lobog. Egy köszönömöt mindenki megérdemel, mert céllal érkezett a mi életünkbe!
Én tegnap sok embernek mondtam köszönetet, éreztem hálát iránta és felidéztem sok sok kellemes emléket vele kapcsolatban! Akit koromból adódóan nem ismerhettem, nekik az életemet köszöntem meg vagy azt, hogy számomra fontos emberek életét szebbé varázsolták!
Ehhez nem kell ünnep, erre ott van az év minden napjának minden perce!
Szívem minden szeretetével nektek💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése