Mindig azt hittem én nem szeretem az őszt, mert hűvös és ködös na meg esős lesz az idő. Az elmúlt hétvége azonban megváltoztatta az őszről alkotott véleményemet! És egy újabb álmom vált valóra! Azt hiszem nem is igazán tudom szavakba önteni mennyire szárnyal a lelkem! Biciklitúrán voltam egy fantasztikus kis csapattal, 3 nap a Balaton körül. 210km, rengeteg nevetés, isteni ételek és finom fröccs, szikrázó napsütés, mesés színyekben pompázó falevelek, csillogó víztükör, energiaraktárak feltöltése a fűben fekve, varázslatos naplemente. Röviden összefoglalva ez volt a 3 nap! De egy kicsit részletesebben.....
Szombat reggel (még az előző esti előadás utáni boldogságtól telve) csomagolás, készülődés. Lányok ezt a 3 napot mamáékkal töltötték, papa jött értük fél11 körül. A társaság nálunk gyülekezett, 6an vágtunk neki ennek a távnak, 3 napra felosztva. Egy finom pálinka, kv, fröccs, kinek mi kellett az induláshoz és 11 után pattantunk nyeregbe. Az Északi parton indultunk, hogy a dimbes -dombos tájakat még frissen letudjuk aztán már csak nézelődjünk és guruljunk a déli parton levezetésként. 5 fiú és jómagam alkottunk egy csapatot, a társaság legidősebb tagja épp hétfőn ünnepelte az 58ik születésnapját, minden elismerésem az övé, ahogy teljesítette ezt a túrát. Vidám stílusával nem kevés mosolyt csalt az arcunkra, gondoskodó szeretete mindannyiunknak jól esett, mikor reggel frissen főzött kvval és terített asztallal várt bennünket❤ az első nap az uticél Zánka volt egy kis kékkúti, köveskáli kitérővel 50km-es lett ez a szakasz. Csodás helyeken jártunk, lombos fák között, ahol átszűrődött a levelek között a napfény és engem elöntött, a de jó, hogy a Jóisten ennyire szeret engem érzés, a hála, hogy ebben én is részt vehetek, minden egyes melengető napsugár újabb energiabomba volt számomra, imádtam! Annak ellenére, hogy kissé bizonytalan voltam az elindulást illetően, ugyanis az ekcémám olyan helyen is felütötte magát ami akár vissza is húzhatott volna.... De szeretettel beszélgettem vele,hogy velem együtt legyen ő is kitartó, csináljuk meg együtt és ajándékozzuk meg magunkat. Az első nap sokat küzdöttünk de mikor este a szálláson feltettem a lábam megköszöntem a testemnek az együttműködést és olyan jó érzés töltött el! Útközben sokszor leültünk, diót szedtünk az út menti fáról, lefeküdtünk a fűbe, nem csináltunk semmit csak bámultuk a festői tájat és élveztük a napocska melengető simogatását. Ez egy hatalmas ajándék, hogy szeptember utolsó napján ilyen mesés időben lehetett részünk. Zánkára érve fenséges vacsorát költöttünk el a Neked főztem nevű étteremben majd elfoglaltuk a szállásunkat és pihenésre adtuk a fejünket.
Másnap reggeli tornával kezdtem a napot a szikrázó napsütésben, energiát adva a testemnek és a lelkemnek! Közös reggeli és indulás a leghosszabb, 90km-es szakaszra. Délelőtt még kissé csípős volt az idő, így rétegesen öltözködtünk. De október volt már! Finom meleg teával és kvval leptük meg magunkat egy napsütötte teraszon és ezzel az élménnyel a szívünkben elindultunk egy újabb -dombos szakaszra. A csapat vezetője és az egész túra megálmodója és szervezője, Feri állt az élre! Nagyszerű munkát végzett, figyelt a részletekre, jelezte ha veszély leselkedett ránk(a sajnos nem túl jó minőségű de legalább így október elején már nem túl forgalmas biciklis úton akadt belőle pár), ha valaki lemaradt azonnal a segízűségére sietett vagy ha épp akadt akinek gondot jelentett egy egy húzósabb dombra feltekerni. Jó volt látni és érezni, hogy milyen szeretettel és odaadással teszi mindezt, közeledik felénk és látja át a helyzeteket. Csapatként tudtunk működni, mert volt egy vezető aki mögé bátran beállhattunk és feltétel nélkül megbízhattunk benne! Köszönöm neki ezt, hálám jeléül meg is öleltem őt és a tarsaság többi tagját is. Az ölelés nagyon fontos vitalitasgenerátor, napi 4 ölelés a túlélésért van, 8 a szinten tartásért, 12 már a gyarapodásért! Öleljetek szeretettel, tiszta szívből, mindannyian megérdemeljük! Azt gondolom a Balaton legfinomabb hekkjét ettem aznap, még most is összefut a nyál a számba ha rágondolok! Bizony egyre inkább érzem azt, hogy már ezekért az"apró" dolgokért is tudok hálás lenni és hihetetlen felemelő érzés. A második nap Zamárdiba szálltunk meg, este fél8kor értünk oda,akkor már kissé hűvös volt az idő. Tusolás egy kis beszélgetés és jöhetett a megérdemelt pihenés. Utolsó nap már csak egy 70km-es egyenes szakasz várt ránk a déli parton. A reggeli frissítő torna persze aznap sem maradt el, illetve kedves csapattársunk szülinapi köszöntése énekléssel, édességgel és természetesen öleléssel! Elmondtuk neki, hogy akkor a 100ig minden évben tekerünk egy ilyen szakaszt, max a napok számát növeljük, hogy még több sör és fröccs beleférjen, mégtöbb jókedv és nevetés és szeretetteljes ölelés❤ fél10 után vágtunk neki az út hátralévő részének. A nap már ekkor kellemesen simogatott bennünket a sugaraival és éreztem,hogy sajnálni fogom, hogy végetér ez a csoda ugyanakkor boldog a lelkem, hogy megtörtént ez is velem. Biztos vagyok benne, hogy szeret a Jóisten és szeretete jeléül ajándékozta ezt a 3 fantasztikus napot nekem, rakta mellém azokat a csodálatos embereket akikkel mindezt átélhettem és hogy lesz még ennek folytatása. Fonyódon a fiúk még produkáltak egy vagy inkább két gumicserét😃 és 5 óra után értünk Keszthelyre. Életreszóló élménnyel lettem gazdagabb, köszönöm a sorsnak, hogy mindezt az imádott férjemmel élhettem meg es bízom benne, hogy hamarosan a kislányainkkal együtt is bejárhatjuk ezeket a meseszép helyeket! Gyönyörű helyen lakunk, boldog a szívem és a lelkem! Töltsetek sok sok időt a szabadban, a zöldben, töltsétek magatokat a napocska energiájával, öleljetek, szeressetek és soha ne felejtsetek el hálásak lenni❤
Szívem minden szeretetével nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése