....ha ajtót rajzolsz a falra kiléphetsz rajta..." Futni voltam és Ákos ezeket a sorokat énekelte a fülembe. Nem ok nélkül választottam ezt az alcímet a jövő pénteki előadásomhoz! Sokszor bele sem gondolunk abba egy egy nehéznek tűnő, gondokkal és érzelmekkel teli időszakban, hogy a falakat mi emeljük és ahogy azokat felhúztuk úgy ajtót is rajzolhatunk rá és kiléphetünk a fénybe. Visszahúznak bennünket a minták, a hitrendszerek és azok az érzések amiket ezen minták elsajátítása során megtanultunk érezni! Azt hajtogatjuk magunknak, hogy nekünk ez jár,mi ezt érdemeljük..... De ez nem így van! Választhatjuk azt,hogy tudatosítjuk magunkban, hogy ez nekünk nem jó, mi nem szeretnénk ittmaradni a fal mögött és megkeressük a krétát amivel megrajzolhatjuk az ajtót.... Mi raktuk oda magunkat, mert hagytuk, hogy megbántsanak, megalázzanak bennünket, igazságtalanul bánjanak velünk! Meg kell bocsátani mindezt, de nem a másiknak, hanem saját magadnak! Hogy engedted, hogy ilyen helyzetbe hozzon valaki más vagy mások! Ez a te döntésed volt! A szeretet önmagad iránt a kulcs itt is az ajtóhoz!
Nagyon szép példát tudok erre felhozni! Mikor még a pocakomban volt a kicsi Sári akkor is éreztem, hogy ő egy különleges gyermek lesz, annyira különleges időszakban érkezett, akkora boldogságot hozott az életünkbe, a csodás mosolyával és végtelen türelmével bearanyozta a mindennapjainkat. Nemrég az én drága tanítóm mutatott nekem egy csakra kártya paklit, ami sokat segíthet az elakadásaink során a felismerésekben, elindulásban... Előszeretettel húzom a lapokat ha kérdéseimre választ szeretnék kapni. És a lányok is imádják, hisz mesés történeten keresztül jutunk el a kulcsig.... Sári napok óta este kissé sírdogálós, nem tudta megfogalmazni mi ennek az oka. Tegnap este fürdés után odajött hozzám, hogy anya húzhatok egy kártyát arra, hogy miért leszek estére mindig ilyen szomorú? Hát persze drágám, öröm járta át a szívem, hogy tőlem kér segítséget az meg még inkább, hogy ilyen formában. Elővettem a paklit és amíg kevertem a lapokat azt mondja nekem: anya, te észrevetted, hogy a csakrák színei itt a dobozon pont olyan sorrendben követik egymást amilyen a szivárvány is? Majd elmondott egy ehhez kapcsolódó Bartos Erika verset és elővette a könyvet is amiben ez szerepel. Hát döbbenten ültem az asztalnál és egy megfoghatatlan érzés uralkodott el rajtam. Küzdöttem a könnyeimmel!
Majd húzott egy kártyát, ami a harmadik szem csakrához tartozott és a véggel illetve annak megélésével kapcsolatos témát boncolgatott. A történet elolvasása után megcsinálta a meditációt és elmondta nekem (amit én talán sejtettem valahol), hogy neki nagyon hiányoznak azok a barátnői akik elmentek az iskolába, mert ő még ma is tisztán látja maga előtt ahogy az óvónéni asztalánál játszott velük,a sok nevetésre, babázásra és furcsa, hogy nincsenek már mellette ezek a lányok. Felhozta hogy őt szomorúsággal töltötte el mikor a pizsiparty véget ért, amikor a kereszttestvére hazament tőlünk a nyaralás után.... Aztán megbeszéltük (mert hihetetlen, hogy egy 6 éves kislánnyal mennyire jól el lehet beszélgetni), hogy ezeknek a dolgoknak örülni kell, hogy megtörtént velünk és ha végetér szeretettel kell rá illetve a barátokra gondolni. Attól, hogy ők iskolások még barátok, hisz találkozhat velük bármikor. Van akivel együtt táncol, van akinek a testvére még az oviba jár és ovi után tudunk együtt sétálni illetve megbeszélés tárgya és jöhetnek játszani vagy akár itt is aludni ezek a barátok! Ismét egy csodás élménnyel lettem gazdagabb a kis angyalunk által és nagyon büszke vagyok arra, hogy így felismeri ha neki nem jó valami és tesz érte, hogy a szívében és a lelkében jó érzések kapjanak csak helyet! Tanulságos este volt! Tanítjuk őket és ők is bennünket folyamatosan és ez így csodás❤
Szívem minden szeretetével nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése