Az utóbbi időben gyakran azt veszem észre magamon, hogy már nem igazán érdekelnek vagy tesznek boldoggá azok a dolgok amik régen örömöt okoztak. Míg régen kifejezetten féltem az egyedülléttől, addig ma nagyon hálás vagyok minden egyes nyugodt percért, pillanatért, mindamellett, hogy feltétel nélkül szeretem a családomat és a velük töltött idő is ajándék számomra. Volt idő mikor úgy éreztem nekem az olvasás nem fér bele az időmbe (pedig azon kevés diák közé tartóztam, aki rengeteg kötelező olvasmányt elolvasott) ma viszont nem telik el úgy nap, hogy ne töltenék valami újabb bölcsességet a fejembe. El sem tudtam képzelni általános-és középiskolába, hogy a cooper teszten kívül én valaha is fogok többet futni és ma már 10-12km meg sem kottyan, friss levegőn,kiszellőztetve a fejemet és a rossz érzések és gondolatok helyére pozitív csodákat betéve. Folyton rohantam, azt gondoltam nekem kell minden feladatot elvégezni, természetesen a lehető legprecízebben és nem volt időm és energiám már az elcsendesedésre és önmagam megfigyelésére. Ma minden nap keresek alkalmat egy kis légzőgyakorlatra, meditációra.... Életem részévé vált a jóga és havonta 1x a hangtál meditáció viszont a tv-t kiiktattam a mindennapjaimból. Rengeteget adnak ezek nekem, hálás vagyok azoknak az embereknek akik által közel kerülhettem ezekhez a lélekemelő dolgokhoz.
Tudom és érzem, hogy nagy feladatot vállaltam be mikor megszülettem és nap mint nap tennem kell azért, hogy fejlődjek, hogy elegedjek önkorlátozó hitrendszereket, hogy megbocsássak és másoknak is megmutassam, hogy a szeretet ereje mindennél erősebb és csakis ez hozza meg az életünkbe az igazi békét és harmóniát. Bizonyára van még feladatom nekem is ezzel, hisz mindaddig míg egy sérülést, problémát szeretettel meg nem oldunk,el nem engedünk újra és újra szembe fog velünk jönni. Különböző emberek (akiktől talán ezt egyáltalán nem is várnánk) fognak bennünket arra ráébreszteni (remélhetőleg fel is ismerjük, hogy itt erről van szó), hogy tessék elengedni ezt a múltbeli sérelmet, megbocsátani a szüleinknek és annak is aki ezt az újabb sérülést okozta. Nem könnyű!!! Nagyon nem az! De nem is lehetetlen! Én is bent vagyok egy ilyenben épp de napról napra könnyebb a lelkem,megragadok minden eszközt ami a birtokomban van, hogy tovább tudjak lépni és folytassam utamat, hogy hiteles legyek önmagam (ez a legfontosabb!) és mások előtt is. Sok felszabaduló energia vesz most körül és ezek nem feltétlenül pozitív energiák és valamiért úgy tűnik nagyon is ragaszkodnak hozzám. Ennél eredményeként a héten többször azt vettem észre magamon hogy nem igazán van energiám semmihez, feszült vagyok és magányra vágyok. Hát ilyenkor vettem a futócipőmet vagy kapcsoltam egy nyugtató zenét és kerestem a miértekre a válaszokat. Meg kell mondjam nem igazán jöttek. Fel nem adom, időt kell adni neki! Csütörtökön ebéd helyett a futást választottam a parkban, csodás őszi idő volt. Sütött a nap, kissé fújt a szél, hullottak a falevelek. 6km után nem hazafelé indultam, hanem levettem a cipőm és a zoknim és leültem a fűbe. Becsuktam a szemem, szívtam magamba a napfény erejét, próbáltam rendezni a fejembe lévő rekeszekbe a gondolatokat, éreztem a simogató szellőt az arcomon, a meleg füvet a talpam alatt, hallottam a lehulló falevelek hangját és amikor kinyitottam a szemem egy csodás pillangó repült el mellettem. És akkor jött az érzés, hogy ez a pillangó üzenni jött nekem. Akárcsak ő az élete során amíg hernyóból csodás pillangóvá válik én is egyfajta átváltozáson megyek keresztül és lehet épp a bebábozódás,nyugalmi időszakában vagyok és csak idő kérdése, hogy mesésen szép pillangóvá váljak! Sokat adott ez a 30 perc❤
Szívből kívánom nektek, hogy engedjétek meg magatoknak ezeket a pillanatokat, szeressétek önmagatokat és higgyétek el ti is megérdemlitek a törődést!
Szívem minden szeretetével nektek❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése